Friday, March 17, 2017

Nepál és Himalája

A hét közepén elkezdődött a Magyar földrajzi társaság tavaszi előadás sorozata, amelyet Sulek János beszámolója nyitotta, Nepálról, és a hegyeiről. Annyira mély benyomást tett rám az előadás, és a téma is, hogy legszívesebben pakoltam volna a hátizsákom és mentem volna hegyet mászni Nepálba. Az előadó személye nálam mindig már fél siker, és ebben az esetben egy nagyon jól felkészült embert ismerhettünk meg, és érződött rajta a hegyek és Nepál szeretete.


Nepál is részben az otthona a Himalájának, a Föld legmagasabb hegyvonulatának, és itt találjuk meg a legmagasabb tengerszint feletti magasságú hegyet, a Mount Everestet. Ezen kívül a 14 nyolcezres hegyből, 8 darab szintén Nepálban van. A Himalája folyamatosan mozog, évente körülbelül 20-27mm nő, a folyamatos tektonikus mozgások miatt. A lemezek tolakodásának is köszönhetjük ezt a lélegzetelállító hegyvonulatot, hasonlóan keletkeztek a dél-amerikai Andok hegyvonulata, vagy északon a Sziklás-hegység. Azzal a különbséggel, hogy ott a lemezek inkább egymás alá mozdulnak, míg Ázsiában csúcsosodnak.

Nepál területén 5 éghajlati öv található, kezdve a leginkább az indiai trópusi éghajlatra hasonlítóval, majd a mérsékelt övvel, azt követve a hűvös mérsékelt övvel, ahol több mint 3000 méteren még simán megterem az alma. Ezt követi az alpesi övezet, ahol már a növényzet eltűnik, és végül az örök hó birodalma zárja a sort. Az ország, vegyes nemzetiségek tárháza, érdekességként megtudtam, hogy a serpák valójában egy népcsoport megnevezése. Ahogy a különböző népcsoportok, úgy a legkülönbözőbb vallások is elterjedtek Nepálban, és békességben megélnek egymás mellet. Természetesen a leggyakoribb a hindi és a buddhizmus, de megtalálható az iszlám vagy a kereszténység is.

Az előadáson megismerkedhettünk a legismertebb, legszebb, legjobb trekking útvonalakkal, amelyek többsége 5000-6000 méter tengerszint feletti magasság kemény átküzdését jelenti. Ezek a túrák, egyéntől függően, néhány naptól, akár hetek hosszúságáig is tarthatnak. Meg lehet őket csinálni egyedül, vagy segítséggel (bérelni valakit, aki cipeli a csomagot). Az útvonalak kis településeken haladnak keresztül, amely mindegyikében szállásra találhat az elfáradt turista. A helyiek vendégszeretete pedig kiemelkedő. Vannak természetesen könnyű útvonalak, és vadregényes nehéz útvonalak, amikre nagyon kevés engedélyt bocsátanak ki a helyi hatóságok. Vannak híres útvonalak, amelyekről a legszebb kilátásban részesülhetünk az Evrestről, vagy az Annapurnáról. Ezen kívül vannak a szent hegyek, melyekre engedélyt nem adnak ki, szentként tisztelik, és tilos a megmászásuk. Egyik ilyen, a halfarkat megformáló Machapuchare.


Ezekhez a túraútvonalakhoz, természetesen el is kell jutni, az ország belföldi kis járatokat üzemeltet a magas hegyi településekre. Ezek a kicsi repülőterek is felkerülhetnek az érdekességek listájára, ahogy a világ legveszélyesebbjei közé is simán beférnek. Természetesen, belföldi, kis gépek használják ezeket a kifutópályákat, amik már majdnem 4000 m fölötti t.f. magasságban vannak. Leszállni és felszállni, csak a kora reggeli órákban engedélyezett, mert amikor a nap megsüti a hegy ormokat, már nagyon veszélyes. Rendszeresen kell széllökésekkel, és viharfelhőkkel számolni, így az a 20 perces repülőút, ami például Pokhara és Jomsom között zajlik, lehetséges, hogy egyik helyen gyönyörű időben indul a gép, míg a másikon már nem tud leszállni.

Visszatérve a helyi lakosokra, szinte hihetetlen az a súly mennyiség, amit ők játszi könnyedséggel cipelnek fel-le ezeken az óriási hegyeken. Általában olyan 130 kg súlyokkal „szaladgálnak”, nők és férfiak egyaránt. Egy, a fejükön áthelyezett pánttal tartják csak a csomagot, így a teljes terhet nem a hátukon, de a fejükön cipelik. A helyi pihenőhelyek is úgy vannak kialakítva, hogy ekkora súllyal is lehetséges legyen a leülés és a felállás. Az öszvérek már szinte fejből ismerik az utat, szabadjára engedik őket, súlyokkal a hátukon, és mennek egymagukban, emberi kísérő nélkül, a hegyi utakon, és a takarmány (vagy amit épp szállítanak – gyakran csirkéket), mindig célba ér.

Az előadás tökéletes volt, a téma teljesen feldobott, utána napokig a hatása alatt voltam olyannyira, hogy újranéztem az Everest c. filmet. Már csak egy ilyen hegyi túrára kéne beiratkoznom. Ezt a videót, a Nepálról való elmélyedéseim alatt találtam, számomra nagyon érdekes volt, mindenkinek ajánlom! Sok mindent elmond...


Sunday, August 28, 2016

Kína és az olipmia

Az olimpián 28 különféle sport, több, mint 300 eseményén, 2488 kiosztható érem várakozik. 206 ország,  11 ezer sportolója pályázik az érmek egyikére. Hirdetik a sport szeretetet, a fair-playt, és a nemzetközi együttműködést, de a végén, mégis csak az számít, hogy melyik nemzet, és milyen színű érem. A kínaiknak ehhez is egy kicsit más hozzáállása van. Nem titkolják azt a vágyukat, hogy Kínát, és a kínai sportolókat a világ legjobbjainak és megközelíthetetlenjeinek mutassák a legfontosabb sporteseményen. Olyannyira nem titkolják, és hajtják ezt a vágyat, hogy számukra az olimpiai felkészülés inkább hasonlít a spártai állapotokhoz, mint egy tradicionális edzéshez. Céljuk, hogy az anyaországnak dicsőséget és csillogást hozzanak, és ez a csillogás, számukra, csak egyféle éremszínben következhet be.

Amikor 120 évvel ezelőtt, ez első újkori játékok elkezdődtek Athénban, Kína – belső kormányzása és határai fenyegetettségei miatt – nem vett részt rajtuk. Egészen 1932-ig, amikor is, még nem nyertek egyetlen aranyat sem. A kommunista forradalom után újra kihagytak 24 évet. Ezalatt, 1959-ben, Rong Zedong, megszerezte Kína valaha első világbajnoki címét, asztali teniszben. Mao Ce-tung ezt a győzelmet „szellemi atomfegyvernek” titulálta, és már ekkor érezni lehetett, hogy hamarosan milyen szerepet fog betölteni a sport az ország életében. Végül Kína, 1984-ben tért vissza a játékokra, és a sportolói, összesen 15 aranyérmet szereztek. Zheng Wang szerint (ő írta a könyvet „Never forget national humiliation” – és egy egész fejezetet szánt az olimpia politikájának), ezekután az aranyérem a Kommunista párt működésének a bizonyítéka volt, és Kína globális szerepének egy betonbiztos pontja.

Kína hirtelen jött aranyérem sikerét, főleg, a nyolcvanas években alapított állami sport iskoláknak köszönheti. Ígéretes, fiatal atlétákat ragadtak ki otthonukból, és beállították őket ebbe a kemény, izolált edzésrendszerbe (nem ritka, hogy pl. a kézmérettük miatt, nem pedig azért mert ennyire érdekelné őket a sport). 8 és 9 évesek áldozták fel az általános tanulmányaikat, hogy részesei legyenek ennek az inkubált rendszernek, aminek végeredménye még kicsit sem biztos, hogy olimpia szereplést hozhat nekik. A 2008-as pekingi játékok előtt 3 ezer sportolójuk gyakorolt folyamatosan, és csak az egyötödük jutott el a játékokig. És még akkor is, egy 3. helyezés szinte semmit nem ért. A mottójuk akár az is lehetett volna, hogy „menj aranyért, vagy haza”. Az első helyezettek egy éjszaka alatt nemzeti hősökké váltak, amely gazdagságot és hírnevet hozott nekik a jövőben. Akik nem aranyat vittek haza, azokat csalódásnak könyveltek el. És hogy még tetőzzük, a legtöbbjének ekkor már hiányoztak az alapok, a szaktudás és az anyagi forrás, hogy új életet kezdjenek, mint – nem professzionális sportolók.

Ekkora nyomás alatt, nem is csoda, hogy néhány kínai versenyző megkockáztatja a győzelmet, és doppingol. A 96-os atlantai futó-győztes, Wang Junxia bevallotta, hogy részese volt az államilag támogatott dopping rezsimnek (jelenleg vizsgálják az ügyet). 1990 és 98 között 28 kínai úszó produkált pozitív eredményt, teljesítmény növelő szerekre. Az idei olimpiát is beárnyékolták a dopping botrányok, de Fu Yuanhui úszó révén végre más hozzáállást és szereplést is láthattunk a kínai sportolóktól. A 24 éves lány – aki egyébként egy riportertől tudta meg, hogy bronzérmet nyert – kitörő örömmel fogadta a hírt, és az mondta nem is tudta, hogy ilyen gyors volt és nagyon elégedett az eredményével. Nem szégyelte azt sem bevallani, hogy nincsenek nagy reményei a következő 4x100-as döntőre. Mindezt az után, hogy egy férfi úszó társa, Sun Yang, 2 nappal korábban elsírta magát, amikor csak ezüst helyezést ért el 400 gyorson, Hortonnal szemben, mindössze 13 század különbséggel. Valószínűleg (reméljük) Sun heves reakciója csak annak volt köszönhető, hogy próbálta megvédeni a 2012-es aranyérmét – ami az első arany volt Kína számára férfi úszásban – és nem sikerült neki.

Reméljük Fu reakciója és jókedve már annak köszönhető, hogy egy másik generációban versenyez, és Kína már nem nyomja el a kevésbé sikeres sportolóit. Nem is hiába nevezték őt az olimpia pokémonjának a vicces arckifejezései és nyílt természete miatt. (Magyar rajongók láthatták egy pódiumon Hosszú Katinka 100 hát győzelmekor). Fu nemcsak a kínaiak szívét nyerte el a magatartásával, de az egész világ felfigyelt a személyiségére, ami vidám, kötetlen, kicsit bolondos és szabad.

Wednesday, August 3, 2016

Olimpia előtt 2016

Na szóval. Az amerikai NBC televízió megvette 2032-ig minden Olimpia sugárzási jogát. Ezzel megszerezte magának – mellesleg érthetetlenül – azt a jogot is, hogy nem az Olimpiát rendező város időzónájában, nem a sportolók számára a csúcsteljesítményt jelentő optimális, este 6-8 közötti időpontban, hanem az amerikai főműsoridőben kell úszniuk a döntőket.

Ez azt jelenti, hogy bárhol is rendezik meg az olimpiát, az úszás döntőket olyan időpontban kell rendezni, hogy az amerikai tv nézők, este 8.00-kor nézhessék a fotelükből. Nem fontos, hogy az úszás nem egy játék, ahol csak az a fontos hogy ki nyer, és lehet játszani bármikor. Tudományosan adott, hogy ezek az úszók a csúcsteljesítményüket este 6 és 8 között tudják hozni. Ekkor vannak pszichikailag és fizikailag is a toppon, ekkor képesek világrekordokat dönteni, és a legjobbjukat úszni. Az általánosan elfogadott idő az elődöntőkre pedig délelőtt 10-12 óra.  Az úszás időre megy és távolságra, fontos a megfelelő légzés. Nem lehet őket a rajtmezőre állítani, és tessék, úszd le az elődöntőt a legjobb teljesítményedben, amikor normál körülmények között éppen a délutáni pihenődet tartanád. Hol van a demokrácia? Hol van a békés és sportszerű játékok szlogen? Mennyire sportszerű ez? A legtöbb olimpikonnak egyébként is nagy időátállással kell számolnia, a szervezetüknek hozzászoknia, és amikor/vagy ha egyáltalán sikerül átállniuk, még azután is átállhatnak egy erőltetett, művi időzónára, az ún. NBC America időzónára? Mégis hogy nem juttatja előnyhöz ez az amerikaiakat? Ők akkor úsznak, amikor otthon is úsznának, és nem kell azzal törődniük, hogy akklimatizálódjanak az adott ország időzónájához. (Lehet, Phelphs azért nem indult az úszó VB-n, mert ott nem volt meg ez az előnye J). Az olimpiai úszók NEM AMERIKÁNAK ÚSZNAK, HANEM A VILÁGNAK. Ez innentől kezdve már csak a pénzről szól, és innentől kezdve az olimpia eldobhatja a charta szabályaiknak a tábláját!

A 4. olimpia vezérelv:

The practice of sport is a human right. Every individual must have the possibility of practising sport, without discrimination of any kind and in the Olympic spirit, which requires mutual understanding with a spirit of friendship, solidarity and fair play.

A probléma azért a rendszeres olimpia nézőket is kissé frusztrálja, mert ok, az olimpia bárhol a világon megrendeződhet. Akkor tudom, hogy aszerint fogom nézni. Nem várom el, hogy miattam felforgassák az olimpiát. Erre fel, az európai nézők, már a sokadik olimpia úszás döntőket fogják nézni a leghihetetlenebb időkben… Ezen az éven éjjel 3 és 5 között. Köszönjünk NBC America.

Mérges vagyok és érthetetlen, hogy ilyet meg lehet engedni. Az olimpián az úszás az egyetlen sportszám, amit rendszeresen 100%-ban nézek/néznék, de erre sajnos az utóbbi időben kevés lehetőségem volt. De én alkalmazkodnék az adott országhoz. Életem első olimpia szurkolása Koko aranyérmes bokszmeccse volt 1996-ban, amikor anyukámmal éjjel néztük a versenyt. De azért néztük éjjel, mert Atlantában volt. És természetesnek vettük, hogy ekkor kell nézni. Úgyhogy nekem nem probléma  amerikai időzónához alkalmazkodni, ha ezt hozza a fordulat. De akkor nekik se legyen már.

Friday, August 14, 2015

Úszó VB 2015 - Kazan

Múlt héten ért véget az úszó VB, Kazanyban, és mivel még ma reggel is ismétléseket néztem róla, úgy gondoltam ideje is írnom a kiváló teljesítményekről. Régi úszóbajnokság rajongó vagyok, az Olimpián is ez az egyetlen sportszám, aminek minden futamát megnézem, ha tehetem. Ez a VB pont rosszkor kezdődött, mert az úszás a 2. hetén van, én meg az első hetét töltöttem otthon, ágyban, betegen. Munkából meg azért mégsem léphettem le fél 4-kor, hogy a döntőkre hazaérjek. Ezek az oroszok meg nem jártak a kedvemre, mint valamelyik éven a valamelyik rendezők amerikának, akik reklamálták, hogy az időeltolódás miatt, ezért szegény úszók kénytelenek voltak reggel úszni a döntőket, csak hogy az amerikai esti főműsoridőben szurkolhasson Pheplpsnek és társainak.  

Nem is tudom, kivel kezdjem. A kedvencemmel? Gyurta Dani, nem teljesített, úgy ahogyan várták tőle, de hát ez van. Annyira szurkoltam neki 200 méter mellen, hogy ahogy ültem a kanapén, futottam a lábaimmal, hogy hátha úgy gyorsabb lesz és kibírja azt az utolsó 25 métert. De mivel ismerem Gyurta úszási stílusát, és tudom, hogy utolsó 50-en előz meg mindenkit, elég rossz érzés volt látni, amikor már az első 50-en ki kellett lőnie, hogy lépést tudjon tartani a többiekkel, hiszen az előfutamban sem ment.. Nem baj, így alakult, nincs miért szégyenkezni, meglátjuk a folytatást jövőre az olimpián. Azért szép volt!

Cseh Laci végre sok év után újra aranyérmes lett. Mondjuk, én őt nem nevezném örök másodiknak, pár évig sajnos nem tudott mit csinálni, de ha egy olyan robot volt vele a medencében, aki Michael Phelpsnek hívtak… De az éven az ő érem kollekciója a legszebb, hiszen beszerzett minden típusból egyet.

Hát akármennyire nem akarok, de kénytelen vagyok megemlíteni Hosszú Katinkát is. Nem kedvelem, mert nem szimpatikus, de amit Kazanyban leúszott, le a kalap előtte. Nagyon ügyes volt, és amennyi számban ő elindult, és döntős lett, és még így is szerzett 2 aranyat és egy ezüstöt, ezt nem sok sportoló képes utánozni. Szinte minden nap a medencében volt valamilyen számban, és a vasárnapi utolsó futamig kitartott az ereje (igaz a saját számában) és egy újabb arannyal zárt, sőt világrekordot úszott. Kedvelni azért nem fogom, mert ha megszólal, akkor kiszakad a dobhártyám többek között, de azt hiszem valóban nevezhető Iron lady-nek. Mondjuk, akkor legközelebbre még több érmet kérünk! :)

Meglepetés emberke Kapás Boglárka lett, aki 1500 méteren hipp-hopp bronzot vitt haza, szegény a nyilatkozatában utána elmondta, azt sem tudta mi történt a medencében. Ő szerintem egy olyan személy, akire figyelni kell a jövőben, reméljük, szállítja majd a további érmeket.

Kivel folytassam? Verrasztó Dávid is hazavitt egy ezüstöt, akivel azóta szimpatizálok, amióta ki merte mondani – azt hiszem az EB érme után – hogy ez Magyarországon úgysem ér semmit. És el is hiszem, hogy igazat beszélt. Sajnos ezekbe nem látok bele, de elég az uszodák minőségét megnézni, hol kell edzeniük, ezeknek a kiemelkedő tehetségeknek. Magyarország ilyen sikereket semmiben nem ér, mint az úszásban, de erre az uszodákban hullik a csempe és telt ház van… De fő az, hogy van x számú focistadionuk az olyanok számára, akik labdába sem találnak. Gratulálok. Jól invesztálnak.

A fiúk 4-es vegyesét pedig azóta sajnálom. Nem akarom Danit hibáztatni, de sajnos ő ugrott hamar a medencébe, ezzel a csapat diszkvalifikációját eredményezve. Hiszem, hogy ezzel a 3. legjobb idővel a döntőben, bővítették volna a magyar csapat éremtáblázatát. De hát így alakult, lehet az már túl nagy szégyen lett volna más óriás nemzetre, hogy ez a kicsi Magyarország, ezzel a maroknyi sportolójával még a 6. helytől is magasabban végez az éremlistán.


Ami még nagyon érdekes volt, és megjegyezném, az a nyílt vízi úszás volt, ahol a női mezőnyben szurkolhattunk 10km-en Risztov Évának és Olasz Annának. Risztov nem is tudom mennyi kilométerig második helyen úszott, a végére valószínűleg elfáradt, mert eléggé eltűnt, és 10.nek ért célba. Ami azért szomorú mert 11.-ként pedig Olasz Anna ért. Pontosan nem tudom a szabályokat, de az azt eredményezte, hogy egyedül Risztov mehet az olimpiára, mert csak az első 10 helyezett mehet, aztán nemzetenként 1 darab… Azt hiszem. Szóval a lehető legszomorúbb helyzet alakult ki, hogy nem tudott Anna 10. helyen beérni és így újra lemaradt az Olimpiáról. A nyilatkozata a verseny után érdekes volt, nyilvánvaló konfliktusok Risztovval, amit nem akart akkor nyilvánosan elmondani, de szavaiból úgy lehetett kivenni, hogy Risztov nem viselkedhetett vele nagyon sportszerűen. És annak a Risztov Évának a nyilatkozatából – aki Londonban nagy meglepetésre arany érmet úszott 10 km-en – az jött le, hogy ő csak annak örül, hogy mehet az olimpiára, és hogy Anna még fiatal ő még kijuthat, neki ez volt az utolsó esélye. Így azt hiszem összerakhatók a darabok, hogy nagy verekedés lehetett kettejük között. Szó szerint. Ugyanis a nyílt vízen az úszok annyira egymáson úsznak, hogy rugdosás és egyéb nem kizárt. Szerencsére Anna bebizonyította, amit szeretett volna, és 25km-en ezüstöt szerzett, amiről sajnos kevesebb szenzációt lehetett olvasni, mint a többiek érmeiről.. Halihó, mások is ügyesek, nem csak Gyurta, Hosszú és Cseh…

Amit még megjegyeznék az a 2017-es staféta átvétel, és Budapest lehetősége, hogy megrendezze a következő vizes VB-t, pár évvel korábban a tervezettnél Mexikó visszalépése miatt, de nem baj. Már épül a Dagály, a tervképek szerint szép is lesz, és várom, hogy elkezdjék árulni a jegyeket, hogy első legyek a sorban.  És BOL-DOG kutya sorsa? Komolyan? Mi bajuk volt azzal a kutyával? Nem volt vele semmi baj. Igen, elismerem az az emberméretű változat az ronda volt, de szerintem az nem officiális volt. Csak valami béna tervezés. nyílván a VB-n nem az szaladgált volna. Úgyhogy én sajnálom, remélem, legalább annyival tisztelegnek az emlékének, hogy a következő kabala figura is puli lesz, csak kicsit tuningoltabb BOL-DOG.

Ennyit a Kazanyi VB-ről, és találkozunk Budapesten 2017-ben, előtte még egy riói olimpia!


Monday, May 25, 2015

Meghalt John Nash :(

John Nash, a híres matematikus, a játék elmélet Nobel-díjasa, és felesége meghalt tegnap egy taxibalesetben. Állítólag, éppen Norvégiából jöttek vissza, ahol az Abel díjat vette át, és a baleset során nem voltak bekötve és kirepültek. Hát elég szomorú, hogy ami mindent ez a skizofréniával és sok más problémával küszködő matematikus átélt, éppen egy autóbalesetben kell életét veszteni. Matematikusok ágyban halnak meg. Vagy a tornácon egy székben pokrócba becsavarva.



A könyv és film is remek. Mindenkinek ajánlom. Nyugodjanak békében. 



Sunday, May 10, 2015

Felfedezők napja 2015

Ha május, akkor Felfedezők napja, ez most sem volt másképp, tegnap egész napos programmal érkeztek a szervezők a Millenárisra.

Sajnos, ez a program már nem az lesz, amire én járni fogok, az előadások színvonala is esik, és rendezvény már inkább óvodává alakult, mintha a program célközönsége a 10 év alatti gyerek lenne, arról nem is beszélve, hogy a kinézete is szinte identikus a tavalyival. Semmi újjal nem rukkoltak elő. Egyedüli pozitív dolog az akciós Földgömb előfizetés, ami idén már nem volt annyira olcsó, mint tavaly, de még így is megérte.  


A nap témája a vulkánok voltak, amit már hetekkel ezelőtt meghirdettek, és teljesen véletlenül közben ki is tört a chilei Calbuco vulkán (nem hiszem hogy közük lett volna hozzá J). Ennek vagy nem ennek fényében a nap díszvendége a chilei nagykövetség egyik konzulja volt, aki felvonult a színpadra, mint valami „Fernando Carlos José”, mintha most lépett volna ki valamelyik mexikói szappanoperából. Miután bemutatkozott és megköszönte a magyaroknak, hogy foglalkoznak kutatásokkal Chilében, annyit mondott, hogy szívesen válaszol a kérdésekre. És mivel, mint már említettem, a kérdezők átlagéletkora sem haladta meg a 8 évet, ezért a kérdéseket sem ismételném el, mert olyan szinten is maradtak. Nem is értem a szervezők miért nem készültek kicsit jobban, mindössze 10 percet kellett volna kitölteniük, azt nem hiszem, hogy olyan sok lenne.

Aztán jött dr. Nagy Balázs előadása, ami jó volt, ő jó előadó, de nekem azért már ez is ismétlés volt. Az Ojos del Salado-n végzett méréseikről, 2-3 éve napi szinten számoltak be, és előadásokat is tartottak róla miután visszatértek. Megint jön a kérdésem: nem tudnak valami újjal, jobbal felkészülni? Ez a téma is nagyon érdekes volt (főleg akik még nem hallottak róla), de nekem ez már kevés volt. Nem ütötte meg a színvonalamat.


Húú, hát megint nagyon negatívra sikeredett a beszámoló, de tényleg így éreztem, és tényleg csalódva távoztam. Meggondolom, hogy jövőre, csak ennyiért kimegyek-e a Millenárisra. 

Sunday, March 8, 2015

1 éve keresik

Már egy éve hogy a Malaysian Airlines Kuala Lumpurból Pekingbe tartó járata eltűnt, és mint akit a föld nyelt el, azóta sem került elő. Az elmúlt 1 évben sok minden történt a keresésével kapcsolatban, és összefoglalva semmi. Úgyértem, igen, tudjuk, elkezdeték keresni, először itt aztán ott, aztán rájöttek hogy teljesen máshol. Tagadtak, majd elismertek és ment a végtelenségig a találgatás mi történhetett. Jelenleg az Indiai-óceán egy elhagyatott részére teszik a gép roncsainak kilétét, de ez annyira nehezen közelíthető, hogy eddig a potenciális terület körülbelül 40%-ának feltérképezésével készültek el. Ezalatt az egy év alatt a hatóságok és a speciális keresőalakulatok nem tudtak szolgálni semmilyen magyarázattal, hogy egy nagy gép hogyan tűnhetett el minden nyom nélkül. Sem roncsok, sem jelek, sem radarképek…


Természetesen, ez utat adott konspirációs elméletek születésének. Leghíresebb, és pont a napokban színt valló – miszerint ő tudja hol van a gép és mi történhetett vele – az Jeff Wise összefoglalója. Wise újságíró, és amatőr pilóta, a gép eltűnése után akár napi 3x analizálta és magyarázta a történteket a CNN-nek. Állítása szerint a gép valahol Kazahsztánban leszállt azon az éjszakán. A teljes teória és a részletek, képes igazolásokkal a következő oldalon olvashatók: 


Legutóbb azt olvastam, hogy újabb időpontot hirdettek ki, újabb határidőt, amivel bezárólag befejezik a kutatást, feltéve, hogy megtalálják a gép roncsait. Ez jelenleg az Indiai-óceán területét jelenti, és mivel jön a jó idő, ezért most fogják folytatni (mondjuk itt azt nem értem, hogy ez a terület a déli féltekén van, akkor hogyan írhatták, hogy most jön a jó idő…?? Lehet valamit félreolvastam, de szerintem nem). Meglátjuk milyen szerencsével járnak. Nagyon kíváncsi vagyok mi történhetett, mert a kezdetektől osztom abban az újságíró véleményét, hogy az érintettek többet tudnak, amit nem akarnak megosztani, és ennek az lehet majd a bizonyítéka, ha ez a gép sosem kerül elő.